Ici encore

Újra itt. Nehéz döntés volt, de elkezdek újra blogolni. Sok vacillálás, töprengés, és jó néhány könny után megint nekifutok. Páran mondták, hogy tetszik nekik a blogom, és kár hogy abbahagytam. Rengetegen gratuláltak a döntésemhez, és mindenki úgy kezel, mintha már gyógyult lennék. Attól, hogy próbálok normálisan enni, attól még nem vagyok gyógyult. És néha nem is sikerül annyit ennem, amennyit kéne, néha meg túl jól teljesítek, és feszítő gyomorral kel bebújnom este a takaró alá. A tegnapi szerintem az elsőzőhöz sorolható. 1000 kcal. A régi étrendemhez képest sok, az újhoz képest pedig kevés. A mairól akkor nem is beszélek, mert az az előző hetekhez képest rohadt kevés, 300 kcal, amiből 100-at már lemozogtam. Nem vagyok gyógyult. Minden pillanatban kibújnék az evés kényszere alól, de rájöttem, hogy szeretek élni, és nem tehetem meg sokáig ha nem eszek. De attól utálom minden pillanatát annak, amikor ennem kell. És utálom a teli gyomor érzését is.
Hogy mért nem ettem ma eleget, arról beszélhetnék. Mondhatnám hogy elég volt amit az előző hetekben magamba tömtem, mondhatnám hogy megint padlón vagyok a szar félévi miatt, de felesleges lenne. Szimplán csak azért nem ettem, mert nem akartam. És azért mozogtam le a harmadát, mert megittam egy bögre kávét feketén, és bepörögtem, sportolnom kellett. Nem akarok fogyni. Vagyis akarok, de nem kilókban, hanem tükör szerint és nem koplalással, hanem sporttal. Akkor miért nem eszek?? Fogalmam sincs. Szerintem megint előröl fog kezdődni minden, csak most még magammal is el fogom hitetni hogy ez így jó, és ez így normális. És nem tudom, miért van így. Hiszen majdnem minden rendbe van az életemben. Jó, a jegyeim fényévekkel jobbak lehetnének(és lesznek is), lehetnének igazi barátaim is, és végre jóba lehetnék a családommal. De ez mindig is így volt. Nagyapa előtt is így volt. Akkor most miért nem tudok leállni vele, hogy minden menjen a normális kerékvágásban? Nem tudom, de sürgősen abba kellene hagynom amit most csinálok. És vissza kell térnem ahhoz az önmagamhoz aki 2 hete voltam, amikor még buzgott bennem a vágy hogy normálisan egyek. Csak nem tudom azt a valakit merre találom.