2015.

Először is boldog újévet szeretnék kívánni minden olvasómnak! Remélem ez az év nem lesz olyan szar, mint a többi.
Most pedig szeretném felsorolni újévi fogadalmaimat:

1. Lefogyni

Ez a legfontosabb mindegyik közül. Addig kell fogynom, amíg el nem tudom fogadni magam. Vagy amíg el nem fogyok.

2.Vegetáriánusnak lenni.

Legalább egy hónapig. Amúgy nagyon szeretem a húst, de tisztelem az állatokat, és azzal, hogy egy évben egy hónapig nem eszek húst, szerintem megadom nekik a tiszteletet. És ha működik a dolog, akkor marad így.

3. Javítani a jegyeken

Most van 1-2 hármasom is, és egy biztos marad. De javítanom kell. Minimum egy jegyet mindenből, amiből nem ötösre állok.

4.Megszerezni Mátét.

Nem pótlék kell. Csak ő. Mert nélküle nem érek semmit. Kell nekem. Szeretem.

5.Kedvesnek lenni mindenkivel.

Mert ez így nem megy, hogy mindenkivel mindig bunkózok. Oké, hogy nekem így könnyebb, de másokat megbántok vele. És a végén még olyan lelki roncsok lesznek, mint én.

A szilveszteremről pedig annyit, hogy apánál töltöttem. És binge lett. És biztos, hogy nem vagyok 50 alatt. De fogok venni egy mérleget, és az első alkalomkora, mikor ráállok 50 alatt kell lennem. Mert azt még pár vágás után megbocsájtottam, hogy most nem lehet, meg, de azt nem fogom. Nem érdekel, mit fogok érte leszenvedni, de meg kell csinálnom. 

Az estém pedig apánál töltöttem. Összegyűltünk páran, és kártyáztunk. Éjfélkor majdnem sírtam. Most is majdnem sírok. Igen, Máté miatt. Vagy nem is miatta, hanem érte. És miattam.Mert én rontottam el. Lehet, hogy csak azzal, hogy túlságosan közömbösnek mutattam magam. Pedig ha tudta volna, mennyire érdekel! Ha tudná, mennyire szeretem! Magamnál jobban. Mondjuk az nem nagy teljesítmény. Magamnál szinte mindenkit jobban szeretek a világon. De ezt értsétek metaforikusan. Mindennél jobban szeretem Mátét a világon. És azért, hogy ő szeressen, lehet hogy csak le kellene fogynom. Lehet, hogy nem jön be. Hiszen mindig mondja, hogy hülye vagyok, ha fogyni akarok. De be kell jönnie. Vagy ha ne akkor legalább beledöglök. 

2 nap szilveszterig

Ma egykor keltem, mégis csak a reggelit sikerült megúsznom. Az ebédem pedig egy tál hagymaleves volt egy szelet kenyérrel. Sok, de még elviselhető. Azóta pedig még nem ettem. Viszont reggel is és most is mértem magam. Nem tudom, miért. Úgyis mindig túl sokat mutat. Jó, sokszor előfordul, hogy egy kicsit kevesebbet, mint előző nap, de mindig túl sok. Csak a nulla lenne elég. De ez mindegy, hiszen a mérleg nagyon nem nullát mutatott nálam. Reggel 51,25 kg, most pedig 51,7 kg voltam. Kibaszottul sok. Gyűlölöm magam érte. De a majdnem 50 dekás hízásnak az is lehet az oka, hogy kb. 4 litert megittam ma.Rohadtul ajánlom magamnak, hogy holnap reggelre ez lemenjen!
Csináltam egy bodycheck képet, de olyan dagadt vagyok, hogy inkább nem töltöm fel. Komolyan a hányinger kerülgetett, ahogy ránéztem. És mivel nem akarom, hogy csekély számú olvasóim között járvány törjön ki, ezért nem mutatom meg.
Holnap mégsem megyek Miskolcra. Helyette itthon leszek, vagy apánál. Még nem tudom. Attól függ, mennyire leszek éhes. Ha nagyon, akkor itthon maradok, ha nem, megyek apához. Nem tudom, hogy kapcsolódik össze a kettő, de így döntöttem. Enni még nem tudom, mit fogok. Ha 51 kg felett leszek, akkor semmit, ha alatta, akkor max 500 kcal-t. Nem tudom, miért csinálom ezt. "Ha ez lesz, akkor ez fogom csinálni, ha az, akkor azt." De megnyugtat az egész, hogy van tervem mindenre.

                                               (Hányszor mondtam már ezt?)

Új év, új esélyek, vékony én.

A címből úgy tűnhet, hogy végre valami pozitív posztot hozok. Hát nem. Ez egy terv arra, hogy az új évig hátralévőm időben hogy tegyem magam tönkre. Mert a mai nap megint binge volt. És ha nem csinálom ezt a három napot normálisan meg, akkor nem leszek 50 kg alatt újévre. És ez az egyetlen dolog, amit addig megígértem magamnak. És ha nem tudom megtenni, hatalmasat csalódok magamnak. Olyan lenne, mintha a saját anyám elfelejtette volna a szülinapomat. Szóval most ezt most rendesen meg kell csinálnom! Tartozok ennyivel magamnak. Szóval:
Hétfő: Holnap. Ma elég későn fogok elaludni (konkrétan holnap), ezért későn is kelek fel.---> ellógom a reggelit és az ebédet. Utána pedig nem eszek, amíg már nem kaparom a falat az éhségtől. Akkor eszek egy tányér leveskockás levest. (20kcal.) Ha még egyszer ilyen éhes leszek, megehetek még egy darab répát.(25 kcal) Így eszek is valamit, de mégis 50 kcal alatt zárhatom a napot.
Kedd: Fél kilenckor indulok be Miskolcra, és hétkor érek haza. Tudom azt mondani, hogy ettem ott. Veszek cigit, találkozok Balázzsal, sétálgatok. Amúgy semmi dolgom nem lenne, csak Balázzsal találkozok, az 2 óra. De nem megyek haza a hamarabbi vonattal, nehogy megtömjenek otthon. Vicces lesz. Szerintem el fogom szívni az egész doboz cigit, amit veszek. Enni pedig csak egy csomag rágót tervezek, és max egy zéró energiaitalt.(Pfuj..)
Szerda: FAST! És vízből is max fél liter. Minél kevesebbet kell mutatnia a mérlegnek, amikor éjfélkor ráállok. Tudom, beteges, hogy pont éjfélkor fogom magam megmérni. Most képzeljetek el egy nappali közepén meztelenül egy hájas lányt, aki éppen a mérlegre áll rá, amikor az óra elüti az éjfélt és a tévében elkezdődik a himnusz. De nekem hatalmas örömöt jelentene, ha akkor a szám, amit a mérleg mutatna, akár egy dekával is 50 kg alatt lenne. Mert most ez minden álmom. És akármennyire beteges, meg fogom tenni.
Utána pedig: Kezdődhet az új év az új, 50 kg alatti énemmel!

Linzer binge.

Ma is délben keltem. Ez jó dolog, mivel így megúszom a reggelit, és ha mázlim van, akkor az ebédet is. Ma is sikerült ellógnom mind a kettőt. Reggeli gyanánt pedig egy répát szándékoztam enni. Meg is ettem, de utána megláttam a linzereket az asztalon. Olyan gyönyörűek voltak, szinte mondták, hogy egyem meg őket. És én hülye(dagadt, hájas, ribanc, genyó, fasz) meg is ettem négy darabot. Gondoltam, ez még nem akkora tragédia, ha ma már nem eszek többet. Aztán megnéztem a kalóriatartalmát. 360 kcal/darab!! HÜLYE, HÜLYE, HÜLYE, HÜLYE!! Mit gondoltam? Hogy van bennük 50 kcal? Már rákészültem, hogy megint szét lesz vagdosva a combom. De keresgéltem tovább, mert ahogy a fejemben átpörgettem a hozzávalóinak kalóriatartalmát, úgy nem jöhetett ki 360 kalória darabonként. Meg is találtam, hogy mi volt a hiba: Én kis linzereket ettem, a 360 kcal pedig a nagyokra vonatkozott. És a kalóriatartalma a kis linzerek darabjának: 107 kcal. Kicsit megnyugodtam, de ez még így is majdnem 500 kalória. De nem annyira vészes, mintha 1500 lenne. És ma már nem adok többet enni a hájas testemnek. Hagyom, hogy magát eméssze fel.
Tegnap este is volt egy hatalmas bingem, vagy 1500 kcal-t zabáltam fel. De Holnap kijavítok mindent. Hiszen 3 napom van, hogy 50 kg alatt legyek. Ha nem, kegyetlenül meg fogom büntetni magam.

Teli.

És most kivételesen nem a gyomrom van tele. Igaz, abba is pakoltam már ma, de nincs tele, még talán fogyhatok is. Hanem az elmém. Gondolatok kavarognak a fejemben. Veszekednek egymással. Az egyik azt mondja, Éhogy egyek, mert így meg fogom magam ölni, a másik meg azt, hogy már így is egy elefántcsordának elég lenne az, amit megettem. És nem tudom, melyikre hallgassak. Nem tudom, melyik mondja az igazat. Vagyis de! Tudom, hogy arra a hangra kell hallgatnom, amelyik azt mondja, nem kell ennem. Mert az fogja elhozni az áhított vékonyságot. Minden egyes kalória, amit beviszek, méreg. Méreg, ami lassan öl meg. És minden kalória, amit nem viszek be, az a célomhoz visz egyre közelebb. A célomhoz, amit egyre közelebb érzek. De minél közelebb van, annál jobban kezdek rájönni, hogy soha nem fogom tudni elérni. Túl gyenge vagyok, és túl dagadt. Soha nem leszek még csak 50 kg alatt sem. Nem érhetem el. Mert azzal, hogy egy nap fast, egy nap binge, nem lehet fogyni. Ki kellene tartanom, és nem enni semmit. Akkor talán le tudnék fogyni. De tudom, hogy nem sikerülhet.
Reggel amúgy lejött az unokatesóm, aki katona. Már régen itt volt, amikor felkeltem. Nézte, ahogy megcsinálom a reggeli kávém. Mondta, hogy tud egy jobb módszert arra, hogy felkeljek reggel. Futás. Megkérdezte, elmenjünk-e futni. Gondoltam, miért ne. Szóval belementem. Ezzel csak az volt a baj, hogy nem hoztam melegítőt, és 5 centis magassarkúba jöttem. A cipőt azt megoldottam, de farmerben futni akkor sem kellemes. Na mindegy, elmentünk futni egy földútra. az eleje egész jól ment az első 3 km-ig. Utána meg fél kilóméterenként meg kellett állnunk. Miattam. Hát, nem mondom, hogy csúcsformában voltam. De a végén megdicsért az unokatesóm, és ez nagyon jól esett. De nagyon átfagytam. -5 fok, és egy szál póló. Nem jó párosítás. De elégettem 40 perc kocogás alatt kb. 400 kcal-t.

2. nap

Erről a napról már nem mondhatom el, hogy sikeres fast. Mert nem az. Reggel kezdődött azzal, hogy anya bejött szobámba egy tálca kajával, hogy ennem kell, mert ha nem, pszichológushoz kell járnom. A tálcán volt zöldség, gyümölcs, joghurt, péksütik és csoki. Persze, hogy nem a gyümölcsöt és a joghurtot választottam. Miért is tettem volna? Péksütiket ettem, és a csokit. Ezzel anya megelégedett, én meg legszívesebben elástam volna magam. rohadjak meg! Egy hülye vagyok, ronda, ribanc, dagadék és gyenge.
Azután jött a második "jó" hír. Apánál kell ma aludnom. Utálom, gyűlölöm. Nem akartam idejönni. Ráadásul úgy, hogy anya szólt apának, hogy figyeljen rám, hogy mennyit eszek. Kösz, anyu! Szóval szinte alig érkeztem meg, máris ennem kellett hurkát. Aztán topyojt, amikor kimentünk a városba. Most pedig gulyással kínált. Nem mondta, hogy meg kell ennem, csak kínált. És én rohadt éhes voltam. És elfogadtam, azzal a gondolattal, hogy ha már úgyis zabáltam ma, akkor ez már úgysem árthat.Ne meg egy kanál nutella sem árthat, igaz? Hát DE!! ROHADTUL árthat!! Pedig reggel már 50,8-at mutatott a mérleg. Olyan szép szám volt. Erre én elcseszem. Biztos, hogy híztam. Egy dagadt ribanc vagyok, aki még arra se ées, hogy lefogyjon. Mert mindig, ha sikerül egy fast nap, a rá következő az tuti, hogy binge lesz. Nem vagyok elég jó. Sőt, nem vagyok én jó semmire.Megkérdezhetném, hogy akkor minek élek. De felesleges, mert erre a kérdésre nincs válasz. Nem kellene már élnem. És tudom, hogy ha ma lett volna rá lehetőségem, tettem volna felőle, hogy ne is éljek. De nem tudtam. Egyrészt, mert apa folyamatosan figyel, másrészt pedig én hülye otthon hagytam a pengéimet. Pedig most elég mélyre tudtam volna vágni. Beszedtem volna az összes frontinom, ejtettem volna egy hosszú, mély vágást, és egyszerűen elaludnék. Nem kellene minden hülyeségen aggódnom többet, nem lenne több koplalás, önutálat. De nem tudtam megtenni. Pedig isten a tanúm, mennyire meg akartam. Egy gyenge ribi vagyok, aki még a pengéit se képes magával vinni. De holnaptól mindig lesz nálam, esküszöm!

Holnaptól pedig próbálok fastolni tovább. Ha nem megy, akkor pedig 2-300kcal naponta. Az úgy egy kicsit könnyebb lesz, és talán nem lesz belőle binge. Így végiggondolva az egészet, ha reggel anya nem kezdi el, hogy ennem kell, akkor nem lett volna binge. De nem hibáztathatom. Hiszen ő csak segíteni akar, nem? De akkor miért nem látja, hogy csak árt vele? Mert nem fogok leállni, amíg elég vékony nem leszek. De mikor lesz az? Olyan messzinek tűnik. Annyira lenne kedvem feladni az egészet, abbahagyni a harcot. De nem lehet.Inkább szenvedek, de nem tudom elfogadni a testet, amiben élek. Hiszen ki tudna egy hájas disznó testében élni, amikor tudja, hogy jobbat érdemel, csak küzdenie kell érte? Nem tudom, ki lehet ilyen ostoba, hogy feladja harc nélkül, de én biztosan nem leszek. El kell érnem az álomsúlyt. El kell fogynom. Akkor majd nyugodt lélekkel hagyhatom el ezt a világot.

Első fast nap.

Ez volt az első nap a tízből. Nem szeretnék semmit elkiabálni, de szerintem sikeres lesz. Kicsit nagyon éhes voltam. Kicsit nagyon fel akartam adni. Azt gondoltam, hogy nem éri meg a vékonyság ezt a szenvedést. De megéri. Már rájöttem. És kibírtam.Eddig. Mondjuk csináltam azt a megrágom-az-ételt-és-kiköpöm-nem-nyelem-le dolgot. Nem vagyok rá büszke. De nem vittem be kcal-t. És ez a lényeg. Mondjuk volt, hogy azt hittem megbolondulok az éhségtől. De elkezdtem ilyen loom bands karkötőt csinálni, és jobb lett. Annyira belemerültem, hogy a végén a karkötő 2 méter kosszú lett.Kicsit hülye vagyok. De ez lenyugtatott. Annyira, hogy már nem is vagyok éhes.
Rengeteget segítettek a Pindúr pandúrok. Köszönöm nekik a támogatást. Vagy 10x lett volna binge, ha nincsenek ott, hogy segítsenek.
Reggel mértem magam, hogy tudjam a kezdősúlyt, és 53 kg voltam. Utálom magam. Utálom, hogy ilyen dagadt szar vagyok. Ezért kell most ez a fast. Meg kell csinálnom. 10 nap étel nélkül. Kemény lesz. De menni fog.
Egy tumblis barátnőmmel összevesztem Mi miatt? Hát persze, hogy az evés miatt. Rá akart venni, hogy egyek. Még mit nem. Azt mondta, nem kell fogyóznom, mert elég vékony vagyok. És csodálatos, gyönyörű és okos. Aggódik értem. Erre ezt írtam neki:

"Köszönöm, hogy segíteni próbálsz! De én nem azt látom a tükörben, amit ti. Kérhetitek, hogy azt lássam, de nem megy! És soha nem is fogom tudni magam úgy látni, ahogy ti láttok. A saját szememben én soha nem leszek vékony, szép, csodálatos. Mert megmaradt bennem az a kép, hogy dagadt vagyok, csúnya, és semmire se vagyok jó. És olyan mélyen magamba vertem ezt a képet, hogy én már nem tudok mást látni. "

Ezen ő megsértődött, azt mondta, hogy nem akarom eléggé, hogy normális életem legyen, és megérdemlem, ha belehalok a hülyeségembe. Hát, köszönöm. Egy baráttal kevesebb. Még egy embert taszítottam el magamtól. A végén már teljesen egyedül leszek. És tényleg bele fogok halni. Legalábbis remélem. De előbb vékony leszek.

Újra itt.

Elég sok minden történt, amióta nem írtam. Többek között volt pár fast nap, pár majdnem-fast nap, és jó pár binge. Gyenge voltam. Hülye voltam. Ettem. Sokat ettem. megint 52 kg vagyok. Utálom magam. Nem értem, miért nem tudok végre lefogyni. Nem értem miért kell ebben a testben élnek. Nem értem, miért vagyok egy hájas disznó. És azt végképp nem értem, miért kell ennem. Hiszen akkor érzem magam a legjobban, ha üres vagyok. Akkor miért kell bezabálnom minden második nap? Mert egy csődtömeg vagyok. Egy hájas, dagadt ribanc.
A mai napom is totális binge. Miért ne lenne? Egy csődtömeg vagyok!De holnaptól szünet végéig fast! Nem érdekel, mennyire leszek rosszul mennyire nem tudok aludni. FAST, FAST, FAST, FAST, FAST, FAST, FAST, FAST, FAST, FAST!! 10 nap fast! és naponta minimum egy óra edzés! Meg tudom csinálni! Ha minden jól megy, sikerül ezalatt leadnom 8 kg-ot. Oké, inkbb csak 6-ot. De már akkor is 46 kg lennék! Ezt most meg kell csinálnom! Nem szúrhatom el. Nem szúrhatom el. Most vékony leszek!
Az az igazság, hogy egy kicsit félek is a 10 napos fasttól. Legtovább eddig 3 napig fastoltam. Most ez a 10 nap több mint a háromszorosa. Ráadásul én nem tudok fast alatt aludni.(Mondjuk erre úgyis veszek be frontint) Félek, hogy egy kibaszott nagy binge lesz a vége. Félek, hogy 1-2 nap után újra elbukok. Félek, hogy megint nem sikerül lefogynom.
Meg kell csinálnom. Nem bírom már, hogy ilyen dagadt vagyok. És most tudom, hogy sikerülni fog. Itt vannak a Pindúr pandúrok, és segítenek nekem. Tudom, hogy hülyén hangzik, de ez a két lány többet segített nekem ez alatt a két nap alatt, mint az egész fórumos társaság egy év alatt. (Elnézést, ha ezt valaki sértésnek veszi, nem az, de vannak rossz élményeim a fórumozókkal kapcsolatban. De persze vannak kivételek.)

Persze a magánéletemmel is vannak zűrök. Mondhatjátok rám, hogy ribanc vagyok. Tudom. De nem vicc, most 3 sráccal van valami. Szégyen vagyok. Az egyik Máté. Szeretem, imádom. De én nem kellek neki. A másik Balázs. Szeret. Kellek neki. De részemről ez nincs meg. A harmadik Kende. A legjobb haverom. Nem szeretem, csak barátilag. Van barátnője. Mégis engem kíván, fogdos, próbálkozik. Én mondom neki, hogy nem akarom, mert barátnője van, és nem szeretem őt. De nem adja fel. És van, hogy hagyom neki. Ő barátság extrákkal kapcsolatot akar. Én sima barátságot. Tudom, hogy ribanc vagyok. De ez van. Úgyis mindig megszólnak valamiért. De rövid az élet. És ha jól csinálom, amit csinálok, úgyis rövid időn belül beledöglök. Akkor miért ne élvezzem ki a maradék kis időmet?

Mikulás

Bocsi, hogy régen nem írtam, de eléggé padlón voltam. Az igazat megmondva, még mindig ott vagyok. Meg akarok halni. Ez az egyetlen dolog, amit soha nem akartam. Mindig is rettegtem a haláltól. Gyűlöltem. Most meg úgy várom, mint egy ünnepet. Látni szeretném Pandát, nagypapit, Lilit, mindenkit, aki ott van. Érzem a hívásukat. És szeretnék neki engedelmeskedni. Csak egy dolog tart vissza: mi lesz, a családommal. Anyámra mutogatnának, hogy "nézd ennek a nőnek a lánya ölte meg magát. Biztos bántotta!" Ez részben igaz lenne. A családom is azok között van, akik miatt ide kerültem. De azt nem akarom, hogy szégyenkezzenek, amiatt, amit tenni készülök. Szóval kellene egy olyan módszer, amivel biztos a halál, de mindenki azt hiszi, baleset volt. Ötletem sincs, mi lehetne ilyen.
Üres vagyok, nem tudom folytatni... talán majd egyszer... :(

Kudarc.

Múlt héten a max 1000 kcal-os diétát csinàltam. Hát nagyon nem jött be. Semmit nem fogytam. Ez annyira kiborított, hogy zabálni kezdtem. Péntek-Szombat-Vasárnap= binge. Rohadt nagy binge. Komolyan, vagy 10000kcal-t faltam be három nap alatt. És megvágtam magam. Nem is egyszer. Fél órával ezelõtt is megvágtam magam, még sajognak a friss sebhelyek, de csak így tudom kordában tartani az érzelmeimet. Különben nem tudom, mit csinálnék.
A héten minden nap 100 kcalt viszek be. Csak napi egy energiaital, egy fél mûzli és 1,5 liter víz van megengedve. A mai napot kicsit elcsesztem, de még nem vészes. A mûzlin és az energiaitalon kívül megettem egy szelet sonkát is. Bûntudatom van most. De holnap rendesen tartani fogom magam a kerethez.
A szobatársaimmal folyamatosan veszekszünk. Szerintem utàlnak. A suliba se túl jó a helyzet. Anyával is veszekedtem. Van egy olyan érzésem, hogy ha eltûnnék, senkinek se tûnne fel. De tényleg. Anya nem keres egész héten, csak ha veszekedni akar, a kolisok utálnak, a suliban pedig hamar túllèpnének azon, hogy nem vagyok otthon. Lehet, hogy tényleg azt kéne. Felszerelkeznék 2 palack vízzel, 4 csomag rágóval, pengékkel és két doboz marlboroval, aztán elmennék egy-két napra valahova. Az isten háta mögé. Cigiznék, vágnák, koplalnák és gondolkoznék. Nem zargatna senki, nem veszekednék mindenkivel egész nap. Jó lenne, maga a menyország.
Amúgy pénteken randim van egy sráccal. Persze, hogy nem Mátéval. De attól elég jó pasi. Aranyos. Korizni megyünk. Remélem nem akar majd nekem forrócsokit venni. És remélem, jól kijövünk majd. Tudom, hogy ribancos, hogy szerelmes vagyok egy fiúba, és egy másikkal megyek korizni. Nem tudom, úgy vagyok vee, hogy vele úgysem jönne össze semmi, nem kell rá várnom, élem az életem, amennyire tudom. És jó lenne végre beszélgetni valakivel. Annyira egyedül vagyok. Senkim nincs.