2014. december 7., vasárnap

Mikulás

Bocsi, hogy régen nem írtam, de eléggé padlón voltam. Az igazat megmondva, még mindig ott vagyok. Meg akarok halni. Ez az egyetlen dolog, amit soha nem akartam. Mindig is rettegtem a haláltól. Gyűlöltem. Most meg úgy várom, mint egy ünnepet. Látni szeretném Pandát, nagypapit, Lilit, mindenkit, aki ott van. Érzem a hívásukat. És szeretnék neki engedelmeskedni. Csak egy dolog tart vissza: mi lesz, a családommal. Anyámra mutogatnának, hogy "nézd ennek a nőnek a lánya ölte meg magát. Biztos bántotta!" Ez részben igaz lenne. A családom is azok között van, akik miatt ide kerültem. De azt nem akarom, hogy szégyenkezzenek, amiatt, amit tenni készülök. Szóval kellene egy olyan módszer, amivel biztos a halál, de mindenki azt hiszi, baleset volt. Ötletem sincs, mi lehetne ilyen.
Üres vagyok, nem tudom folytatni... talán majd egyszer... :(

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése