Itt vagyok. Egyedül ülök a számítógépem előtt az egész nap az elsötétített szobámban, és azon töprengek, miért vagyok ilyen szerencsétlen. A családom utál, ebben egészen biztos vagyok. Mondták, nem egyszer,
A fiú barátaim csak azért vannak velem, mert remélik, hogy egyszer az ágyukba kötök ki
És az evésben is százszor buktam el ezalatt a néhány hónap alatt. Minden héten megfogadom, hogy ez egy új kezdet lesz. És soha nincs belőle semmit. Max. fast 1-2 napig, leadok pár kg-ot, aztán megint egy hatalmas binge. Vagy fokozatosan próbálom csökkenteni az adagom, és persze, hogy amint nekikezdek egy kajának, felfalom az összeset. Egyszer csináltam az 1000 kcal-os étrendet is, sok sporttal. Az evés részét úgy-ahogy tartottam, de persze a sportot nem tudtam. Lusta disznó vagyok. Sport nélkül meg az ugye nem működik. Ebben is elbuktam. Mindenben elbuktam, amit csak próbáltam, valószínűleg a következőkben is el fogok. De egy próbát megér, nem igaz? Egyszer talpon fogok tudni maradni. Vagy egyszer olyan nagyot esek a padlóra, hogy abba halok bele. Nem mindegy? Az egyetlen lehetőségem, hogy megpróbálom. Vesztenivalóm nincs. Csak az életemet veszíthetem el. De őszintén, annak ki nem örülne?
Szóval 215 nyár, vigyázz, mert jövök!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése