Tegnap este 51,3 kg voltam, ma reggel pedig 51. Azért ez is valami. Holnap remélem, már ez alatt leszek. Ami nem túl valószínű, mert a 170 kcal-os reggeli után a barátnőm kihívott sétálni, és naná, hogy cukrászda lett a vége. Egy negyed palacsintatortát(123) tudott belém erőltetni, étcsokival(157) a tetején, egy csomag ropit(50), és 3 szem mandulát(20). Így kb. 520 kalóriát ettem ma. Nem tűnik soknak, de a nagy része szénhidrát. Lehet, hogy nem fog sikerülni holnapra fogynom. Ez most elkeserít. Annyira feszül a gyomrom. Pedig tegnap és tegnapelőtt sokkal többet ettem.
Megyek, gyorsan megmérem magam!
50,8! Ez az! Pedig azt hittem, hogy többet fog mutatni. Nagyon rég nem mutatott ilyen kicsi számot. De nem vagyok elégedett. Azon agyalok, hogy ha nem ettem volna meg a tortát, a csokit vagy a ropit, akkor még kisebb számot mutathatna. De én ilyen gyenge sz*r vagyok, hogy nem tudok rá nemet mondani.
Holnapra két tányér üres húslevest tervezek, de nem tudom, anya mit főz ebédre, mert abból is muszáj ennem. Ha mázlim van, letudhatom egy kis főtt hússal és főtt répával. Ha nem, akkor anya tuti valami kalóriabomba kaját főz, amiből belémtuszkol egy hatalmas adagot. De holnap végre megyek vissza a koliba.
Ezzel csak pár baj van:
- Nem tudok annyi étkezést ellógni, mint itthon
- Nincs mérlegem, nem tudom magam mérni péntek estig.
- Nincs netem, ezért írni se fogok tudni olyan gyakran, max egy poszt lesz. Az is csak akkor, ha sikerül a routert szerezni barátnőmnek. Amit egyenlőre erősen kétlek.
- Nincs kedvem suliba menni.
Attól, hogy egy valaki ilyet írt, még nem utál mindenii! Ezt tök fontos lenne, hogy megértsd, mert csak ront a helyzeten :(
VálaszTörlésGloria! Nem rólatok van szó, ti páran nagyon segítőkészek és megértőek vagytok. De az, hogy már közületek is van, aki utál,az bánt. Nem tudom. Nem is a mindenkit kellett volna odaírni, hanem azt, hogy mindenhol utál valaki. Így jobb lett volna. Mert tényleg: a suliba is rengeteg utálóm van, a koliba is akad egy-kettő, a családomba is, és most már köztetek is.
TörlésMég hozzá kell szoknom a gondalthoz.
:( ezt az érzést szerintem mindenki ismeri, én nagyon sok ideig küzdöttem ellene. Aztán beletörődtem, sokat segített rajta, hohy felismertem végre, kik azok, akik számítanak és szeretnek.
TörlésNem mondhatom azt, hogy lesz egy hely, ahol mindenki szeretni fog - hé, még a nagyobb baráti körökben, segítő közösségekben is leet olyan, akinek épp te nem leszel szimpatikus.
Jól írod, hogy hozzá kell szoknod, s ez nem tragédia, hanem jó, mert folyton csak a rosszindulatú emberekre koncentrálni (akik elárasztanak), a szeretteid helyett, hát az nagyon önpusztító.