Vers

Hát.. pocsék hetem volt, mint már tudjátok. Hazafelé a vonaton írtam egy verset, ami kifejezi kicsit a hangulatom. A Mai napomról pedig majd holnap írok, mert most egyszerűen nem tudok. Tehát itt a vers, címet még nem adtam neki:

Szaladnék, futnék
De nem engedsz.

Láncon tartasz fogva

Melynek kulcsát

magamban hordom

Hogy eloldozzam magam

Eszembe sem juthat,

Csendben ülök börtönömben

tömegben, mégis egyedül.

tömegben, hisz annyira

sokan vesznek körül,

de egyedül, mert

láncaim nem engednek közel.

Szám felpeckelve,

szemem könnybe,

Ha mernék se szólhatnék senkinek.

Sötét van,

hangok hívnak

még sincs, aki értem sírna

nem ölel át senki

nem súgnak fülembe

nyugtató szavakat

Miért is tennék?

Senki nem akar egy lányt,

aki saját démonaival küzd

Először magamat kellene megszeretnem,

hogy mások szerethessenek.

 

Tudom, hogy nem lett valami jó, de próbálkoztam. Holnap leírom, milyen volt a mai napom.