Magamról

 Azért kezdtem el írni ezt a blogot, mert ki kell beszélnem magamból mindazt, ami velem történik, ami bennem lezajlik. Mert nem normális, hogy napokig alig eszem, hogy utálom magam. És erről senkinek nem mondok semmit. 

 Hogyan kezdődött? Én sem tudom, fokozatosan alakult ki bennem ez az egész. Sokáig a 2014 Március 10.-ét tekintettem a kezdetnek (Akkor halt meg nagyapa), de nem így volt. Akkor már benne voltam a sz*rban.  Különben nem hibáztattam volna érte saját magam.

 Amúgy én Pálma vagyok. 15 éves, elit gimnáziumba járok, jók a jegyeim, sok barátom van. Mindenki azt mondja, hogy tökéletes az életem. Ha ők azt tudnák! Gyakran van olyan, hogy nem azért nem eszem, mert le akarok fogyni, hanem mert nincs mit. És amikor a saját anyám mondja rám, hogy egy csődtömeg vagyok, nem tudok semmit rendesen megcsinálni, kurva vagyok, stb. Ha ezt látnák, nem mondanák, hogy tökéletes vagyok, rögtön nem lenne ilyen sok "barátom". Ha tudnák, hogy anorexiával küzdök, akkor meg végképp mindenki otthagyna a szarban. Mert nekem igazából senkim nincs, olyan, aki igazán ott áll mellettem, akinek elmondhatnám, mit gondolok, mit érzek. Ha elmondanám, hamis barátaim se lennének. 

A magasságom 165 cm,tudom, hogy kevés!. A súlyom (jelenleg!!) 53 kg, tudom, hogy kurva sok. A BMI-m 19,47. 

1. Célom: 50 kg, 18,37-es BMI. Egy hét múlva, ha minden jól megy, már ezt a számot fogom látni a mérlegen. 
2. Célom: 48 kg, 17,63-es BMI. Hivatalosan is anorexiás lennék ezzel a számmal. A mikulást már ezzel szeretném várni.
3. Célom: 45 kg, 16,53-as BMI. Amikor a távoli rokonok hazajönnek karácsonyra, el fog akadni a lélegzetük, milyen szép vékony vagyok. Én meg csak mosolyogva fogom nekik mondani, hogy "az ilyen alkathoz születni kell". (Ezt mondta az egyik unokatestvérem, aki nagyon vékony, és panaszkodtam neki, hogy miért vagyok én ilyen dagadt.)
4. Célom: Tartani a 45 kg-ot, esetleg még lejjebb menni.  

Az önútállatomról annyit, hogy gyűlölöm, hogy nem vagyok képes megcsinálni semmit normálisan, legyen szó iskoláról, fiúkról, anáról. Ezért szoktam megvágni magam. Nem mélyen, nem feltűnő helyen, de valahogy le kell vezetnem a felgyülemlett érzelmeket, és eddig ez az egy módszer használt. Szerencsére már 2 hónapja "tiszta" vagyok.

A cigi. Tudom, hogy nem kellene, tudom, hogy egészségtelen, de megnyugtat, eltelít, talán ez is levezeti egy kicsit az érzelmeket. Dupla pattintós marlborot szívok.   Finom mentolos. Anyáék nem tudják, nem is fogják, ha rajtam múlik.

Hosszabb bejegyzéseket hétvégén fogok tudni hozni, mert kolis vagyok, és nincs laptopom. Telefonról, ha összejön a wifi(barátnőm akar szerezni egy routert), akkor rövidebbeket hozok hétköznap.